Babamasszaázs >> A babamasszázsról
A RENDSZERES MASSZÁZS SEGÍT A BABÁNAK, HOGY :
- KÖNNYEBBEN FELDOLGOZZA A SZÜLETÉSE EMLÉKEIT,
- KEDVEZŐEN BEFOLYÁSOLJA A SZÜLŐ-GYERMEK KAPCSOLATOT
- FEJLESZTI A KAPCSOLATTEREMTŐ KÉPESSÉGET
- ENYHÍTI AZ ALLERGIÁS TÜNETEKET
- ERŐSÍTI A BŐRT ÉS A SZÖVETEKET
- ERŐSÍTI AZ IMMUNRENDSZERT ÉS A STRESSZ ELLENI HORMONÁLIS VÉDELMET AZ ÉLET TOVÁBBI RÉSZÉBEN
- CSÖKKENTI A FELFÚVÓDÁST, ÍGY ENYHÍTI A HASFÁJÁST
- ERŐSÍTI AZ IZMOKAT
- JAVÍTJA A TEST MOZGÁSKOORDINÁCIÓJÁT
- GYORSÍTJA A KORASZÜLÖTT BABÁK FEJLŐDÉSÉT
- KÖNNYEBBEN FELDOLGOZZA A SZÜLETÉSE EMLÉKEIT,
- KEDVEZŐEN BEFOLYÁSOLJA A SZÜLŐ-GYERMEK KAPCSOLATOT
- FEJLESZTI A KAPCSOLATTEREMTŐ KÉPESSÉGET
- ENYHÍTI AZ ALLERGIÁS TÜNETEKET
- ERŐSÍTI A BŐRT ÉS A SZÖVETEKET
- ERŐSÍTI AZ IMMUNRENDSZERT ÉS A STRESSZ ELLENI HORMONÁLIS VÉDELMET AZ ÉLET TOVÁBBI RÉSZÉBEN
- CSÖKKENTI A FELFÚVÓDÁST, ÍGY ENYHÍTI A HASFÁJÁST
- ERŐSÍTI AZ IZMOKAT
- JAVÍTJA A TEST MOZGÁSKOORDINÁCIÓJÁT
- GYORSÍTJA A KORASZÜLÖTT BABÁK FEJLŐDÉSÉT
Metamorf Wellness Stúdió
Kapcsolódó cikkek:
Babamasszázs, a gondoskodó érintés
Az édesanyák mindennapi tapasztalataikból tudják, hogy sírós-nyűgös babájukat megnyugtathatják, ha magukhoz ölelik, simogatják, beszélnek hozzá, foglalkoznak vele. Ezt a mondhatni ösztönös kapcsolatot emeli a tudatosság szintjére a babamasszázs, amely az érzelmi kötődés elmélyítése mellett többféle módon jótékonyan hat gyermekre és szülőre egyaránt.
A csecsemőkorban kialakult szoros lelki kötődés egy életre megalapozza a bizalmat, bátorságot, megbízhatóságot, becsületet és szeretetet.
Ami ezen kívül a most bemutatásra kerülő csecsemőmasszázs mellett szól, az, hogy lehetőséget kínál az apukáknak, főleg a szoptatott kisbabák apukáinak, hogy pozitív élményben legyen részük gyermekükkel kapcsolatban. Majdnem minden új szülő előbb vagy utóbb találkozik a „ne kényeztesd el a babát!” figyelmeztetéssel. A „kényeztetés” fogalom abból az időből származik mikor a viselkedés szakértők, felfedezve a feltételes viselkedést, úgy gondolták meghatározhatjuk csecsemőnk szokásait. Azáltal, hogy nem veszünk tudomást a sírásáról és nem árasztjuk el túl sok szeretettel – gondolták – rávehetjük viselkedjen úgy, mint egy kicsi felnőtt.
Ez a hozzáállás hol erősebben, hol gyengébben teret hódít ismét. (A hóbortok ide-oda ingáznak egyik véglettől a másikig, és ez alól nem kivétel a szülői viselkedésre adott „jó tanács” sem.) Az 1990-es évek végén egy népszerű babagondozási program azt tanácsolta a szülőknek, hogy szigorú napirendet állítsanak fel csecsemőjüknek, megengedve, hogy egymagában sírjon, és megbüntetve Öt a szülőknek nem tetsző viselkedés miatt. A mozgalom vezetői arról is „meg tudták győzni” a szülőket, hogy tönkreteszik csecsemőjük metabolizmusát azáltal, hogy kívánságra szoptatják őket (Ma már minden kutatás ennek az ellenkezőjét bizonyítja!), és „önző, elkényeztetett gyereket nevelnek, ha kisbabájuk szükségleteire válaszolnak és megvigasztalják őt, amikor sír”. Figyelmeztették a szülőket: ne engedjék meg a csecsemőjüknek, hogy velük aludjon, mert könnyen előfordulhat, hogy megölik őt (A kutatások ezt is cáfolják!). Ez a felfogás eltávolodás volt attól a természetes szülői viselkedéstől, mely a hetvenes években bontakozott ki és melyet a kilencvenes évekre gyermekorvosok is egészségesnek és természetesnek ismertek el.
Bőséges bizonyíték van arra, hogy az elhanyagolt és büntetett kisbabák a későbbiek során nehezen tudnak kötődni, és ha nem avatkozunk be, gyakran személyiségi zavarban szenvednek, sőt, antiszociális vagy szociopata felnőtté válhatnak. A tekintély-elv hívei elfelejtik megemlíteni, hogy a szülők világszerte évezredekig ösztönösen szeretettel gondoskodtak babájukról, az ő kívánsága szerint szoptatták, „családi ágyban” aludtak, és különféle módon (például kendők segítségével) magukkal hordozták a csecsemőt, és hogy a terroristák, sorozatgyilkosok és kegyetlen diktátorok életrajzában kivétel nélkül elhanyagolt, tekintély-elvet követő gyermekkorról olvashatunk.
Több mint húsz éve indult egy másik irányzat is, mely napjainkra ért el a kiteljesedésig, hogy fontos, hogy szorosabb kapcsolatot alakítsanak kis csecsemőjükkel szüleik, tiszteljék őt, tanulják meg megérteni a non-verbális „beszédét”, és szeretettel viseltessenek iránta.
A napjainkban egyre népszerűbb babamasszázs, melyet a Magyar Védőnők Egyesülete védőnőin keresztül ajánl a szülőknek. Szülőhelye az Amerikai Egyesült Államok, szülőanyja pedig Vimala Schneider McClure, aki 16 esztendősen Indiába került, ahol évekig egy árvaházban dolgozott. Ott feltűnt neki, hogy a rendkívül sanyarú körülmények között élő, nehéz sorsú kislányok milyen lelki békét, harmóniát teremtenek maguknak egymás masszírozásával. Később, amikor megbetegedett maláriában, „saját bőrén” is megtapasztalhatta a masszázs hatását. Az ott szerzett élmények inspirálták saját módszerének megalkotására, amely jelenlegi formájában a következőkből tevődik össze:
1. az ősi indiai tudáskincsből átveszi például a test felől a végtagok vége felé irányuló fogások, izomlazító technika (relaxáció),
2. a svédmasszázsból, amely a végtagok vége felől kezdődő felfelé tartó, a vérkeringést serkentő mozdulatokra épül (stimuláció),
3. a reflexológiából,
4. a mozdulatok összerendezettségét segítő, jógaelemeket is tartalmazó mozgáskoordinációs gyakorlatsorból, amit babatornának is nevezhetünk.
A masszírozás már újszülött kortól fokozatosan elkezdhető (kezdetben a köldökcsonk leesése előtt, a has kihagyásával) és némi technikai módosítással akár a tinédzserkorig folytatható.
A fürdetés előtti masszírozás azért is ideális, mert megerősíti a masszázs jótékony hatását. Minden mozdulatnak meg van a maga szerepe. Először a mama (a gondozó) megsimogatja a gyerek lábát, szemkontaktust teremt vele és engedélyt kér tőle a masszírozáshoz. (Ha a kicsi tiltakozik, sírni kezd, ellöki a közeledő kezet, akkor nem kell erőltetni a dolgot). Ezután az anyuka lassan elkezdi vetkőztetni a gyereket, megszabadítja a pelenkától is és a szeme láttára beolajozza, megmelegíti a kezét. Célszerű a lábbal kezdeni a masszírozást, mert ez a legkevésbé intim terület, jobban szereti a baba, hogy itt hozzáérjenek. A felemelt és megfelelően tartott végtag izmait először a csípőtől a boka felé haladva el kell lazítani, nem hagyva ki a talpat, a lábfejet és a lábujjakat sem, majd visszafelé haladva a vénák „megmunkálásával” a vérkeringést serkenteni, minderre 10 speciális fogás szolgál.
Az ajkak úgynevezett mosolymasszírozásával fogzáskor enyhíthető a fájdalom, a fülek mögötti nyirokmirigyekre gyakorolt fogással pedig a szervezet védekező-rendszere pozitív irányban befolyásolható.
A számos jótékony „mellékhatás” mellett a legfontosabbnak a szülői érzések, a szülő-gyermek közötti kötődés erősítését véljük mi, védőnők. A masszázs egy olyan rituálé, amely komoly bizalmi kapcsolaton, meghitt, bensőséges viszonyon alapszik, s mindenekelőtt egymás tiszteletére, mások tolerálására tanít. Az anya (apa) és gyereke közötti ragaszkodást mélyíti el az egymásba fonódó tekintet, a testközelség, a simogató hang és kéz.
És végezetül egy szülői vélemény:
„A csecsemőmasszázs gyökeres változást jelentett családi életükben, és gyermekük élénk, vidám, kreatív, kíváncsi, stabil, intelligens, barátságos, szerető, és humánus emberré cseperedett.”
A most bemutatott kiadvány oldalain szeretnénk önnek, és családjának segítséget nyújtani abban, hogy a szülő-gyermek kommunikáció minél hamarabb kialakulhasson, illetve elmélyülhessen.
A csecsemőkorban kialakult szoros lelki kötődés egy életre megalapozza a bizalmat, bátorságot, megbízhatóságot, becsületet és szeretetet.
Ami ezen kívül a most bemutatásra kerülő csecsemőmasszázs mellett szól, az, hogy lehetőséget kínál az apukáknak, főleg a szoptatott kisbabák apukáinak, hogy pozitív élményben legyen részük gyermekükkel kapcsolatban. Majdnem minden új szülő előbb vagy utóbb találkozik a „ne kényeztesd el a babát!” figyelmeztetéssel. A „kényeztetés” fogalom abból az időből származik mikor a viselkedés szakértők, felfedezve a feltételes viselkedést, úgy gondolták meghatározhatjuk csecsemőnk szokásait. Azáltal, hogy nem veszünk tudomást a sírásáról és nem árasztjuk el túl sok szeretettel – gondolták – rávehetjük viselkedjen úgy, mint egy kicsi felnőtt.
Ez a hozzáállás hol erősebben, hol gyengébben teret hódít ismét. (A hóbortok ide-oda ingáznak egyik véglettől a másikig, és ez alól nem kivétel a szülői viselkedésre adott „jó tanács” sem.) Az 1990-es évek végén egy népszerű babagondozási program azt tanácsolta a szülőknek, hogy szigorú napirendet állítsanak fel csecsemőjüknek, megengedve, hogy egymagában sírjon, és megbüntetve Öt a szülőknek nem tetsző viselkedés miatt. A mozgalom vezetői arról is „meg tudták győzni” a szülőket, hogy tönkreteszik csecsemőjük metabolizmusát azáltal, hogy kívánságra szoptatják őket (Ma már minden kutatás ennek az ellenkezőjét bizonyítja!), és „önző, elkényeztetett gyereket nevelnek, ha kisbabájuk szükségleteire válaszolnak és megvigasztalják őt, amikor sír”. Figyelmeztették a szülőket: ne engedjék meg a csecsemőjüknek, hogy velük aludjon, mert könnyen előfordulhat, hogy megölik őt (A kutatások ezt is cáfolják!). Ez a felfogás eltávolodás volt attól a természetes szülői viselkedéstől, mely a hetvenes években bontakozott ki és melyet a kilencvenes évekre gyermekorvosok is egészségesnek és természetesnek ismertek el.
Bőséges bizonyíték van arra, hogy az elhanyagolt és büntetett kisbabák a későbbiek során nehezen tudnak kötődni, és ha nem avatkozunk be, gyakran személyiségi zavarban szenvednek, sőt, antiszociális vagy szociopata felnőtté válhatnak. A tekintély-elv hívei elfelejtik megemlíteni, hogy a szülők világszerte évezredekig ösztönösen szeretettel gondoskodtak babájukról, az ő kívánsága szerint szoptatták, „családi ágyban” aludtak, és különféle módon (például kendők segítségével) magukkal hordozták a csecsemőt, és hogy a terroristák, sorozatgyilkosok és kegyetlen diktátorok életrajzában kivétel nélkül elhanyagolt, tekintély-elvet követő gyermekkorról olvashatunk.
Több mint húsz éve indult egy másik irányzat is, mely napjainkra ért el a kiteljesedésig, hogy fontos, hogy szorosabb kapcsolatot alakítsanak kis csecsemőjükkel szüleik, tiszteljék őt, tanulják meg megérteni a non-verbális „beszédét”, és szeretettel viseltessenek iránta.
A napjainkban egyre népszerűbb babamasszázs, melyet a Magyar Védőnők Egyesülete védőnőin keresztül ajánl a szülőknek. Szülőhelye az Amerikai Egyesült Államok, szülőanyja pedig Vimala Schneider McClure, aki 16 esztendősen Indiába került, ahol évekig egy árvaházban dolgozott. Ott feltűnt neki, hogy a rendkívül sanyarú körülmények között élő, nehéz sorsú kislányok milyen lelki békét, harmóniát teremtenek maguknak egymás masszírozásával. Később, amikor megbetegedett maláriában, „saját bőrén” is megtapasztalhatta a masszázs hatását. Az ott szerzett élmények inspirálták saját módszerének megalkotására, amely jelenlegi formájában a következőkből tevődik össze:
1. az ősi indiai tudáskincsből átveszi például a test felől a végtagok vége felé irányuló fogások, izomlazító technika (relaxáció),
2. a svédmasszázsból, amely a végtagok vége felől kezdődő felfelé tartó, a vérkeringést serkentő mozdulatokra épül (stimuláció),
3. a reflexológiából,
4. a mozdulatok összerendezettségét segítő, jógaelemeket is tartalmazó mozgáskoordinációs gyakorlatsorból, amit babatornának is nevezhetünk.
A masszírozás már újszülött kortól fokozatosan elkezdhető (kezdetben a köldökcsonk leesése előtt, a has kihagyásával) és némi technikai módosítással akár a tinédzserkorig folytatható.
A fürdetés előtti masszírozás azért is ideális, mert megerősíti a masszázs jótékony hatását. Minden mozdulatnak meg van a maga szerepe. Először a mama (a gondozó) megsimogatja a gyerek lábát, szemkontaktust teremt vele és engedélyt kér tőle a masszírozáshoz. (Ha a kicsi tiltakozik, sírni kezd, ellöki a közeledő kezet, akkor nem kell erőltetni a dolgot). Ezután az anyuka lassan elkezdi vetkőztetni a gyereket, megszabadítja a pelenkától is és a szeme láttára beolajozza, megmelegíti a kezét. Célszerű a lábbal kezdeni a masszírozást, mert ez a legkevésbé intim terület, jobban szereti a baba, hogy itt hozzáérjenek. A felemelt és megfelelően tartott végtag izmait először a csípőtől a boka felé haladva el kell lazítani, nem hagyva ki a talpat, a lábfejet és a lábujjakat sem, majd visszafelé haladva a vénák „megmunkálásával” a vérkeringést serkenteni, minderre 10 speciális fogás szolgál.
Az ajkak úgynevezett mosolymasszírozásával fogzáskor enyhíthető a fájdalom, a fülek mögötti nyirokmirigyekre gyakorolt fogással pedig a szervezet védekező-rendszere pozitív irányban befolyásolható.
A számos jótékony „mellékhatás” mellett a legfontosabbnak a szülői érzések, a szülő-gyermek közötti kötődés erősítését véljük mi, védőnők. A masszázs egy olyan rituálé, amely komoly bizalmi kapcsolaton, meghitt, bensőséges viszonyon alapszik, s mindenekelőtt egymás tiszteletére, mások tolerálására tanít. Az anya (apa) és gyereke közötti ragaszkodást mélyíti el az egymásba fonódó tekintet, a testközelség, a simogató hang és kéz.
És végezetül egy szülői vélemény:
„A csecsemőmasszázs gyökeres változást jelentett családi életükben, és gyermekük élénk, vidám, kreatív, kíváncsi, stabil, intelligens, barátságos, szerető, és humánus emberré cseperedett.”
A most bemutatott kiadvány oldalain szeretnénk önnek, és családjának segítséget nyújtani abban, hogy a szülő-gyermek kommunikáció minél hamarabb kialakulhasson, illetve elmélyülhessen.
Nők Vagyunk 1 szám.
